Változatos kalandok a Cuha-völgyben
Már régóta szerettem volna kirándulni a Cuha-völgyben, de a 2 órás távolság miatt valahogy mindig elmaradt. Most viszont kedvezőek lettek a körülmények: júliusi hosszú nappalok, a hőkupolát éppen felváltotta egy kisebb lehűlés, úgyhogy útnak eredtünk. Kedden 11 órakor tudtunk elindulni és még viszonylag melegben, 28-30 fokban utaztunk. Várpalota környékén megéheztünk, úgyhogy rövid megállót tettünk a Nagy-Magyarország Parkban, ebédeltünk, sétáltunk kicsit és miközben mosogattunk, pakoltunk, elkezdett dörögni, villámlani. Mivel láttuk, hogy a továbbhaladásunk szempontjából, az ellenkező irányba gomolyognak a viharfelhők, ezért kicsit sietősebbre vettük és továbbindultunk.
Gyönyörű tájon folytattuk utunkat, lenyűgöző a Bakony így nyáron is – hát még milyen lehet ősszel, amikor még változatosabb színekbe borul a táj. Megérkeztünk Vinye parkolóba (), rögtön be tudtunk állni egy hatalmas öreg tölgy alá, ami a nap legnagyobb részében árnyékot biztosított számunkra. Nem sokkal később kiderült, hogy az öreg tölgyfa kb. 500 éves. A turisták jöttek megnézni, voltak akik megölelték. Mindenki csodálattal nézte – mi is.
Felfedeztük a környéket, majd előkészültünk a vacsira és az éppen zajló Foci VB aktuális meccsére: a mikróban megmelegítettük a még otthon elkészített vacsit, közben kipakoltuk a kempingszékeket és asztalt. Szerencsére a mobilnet is jól szuperált, amikor pedig alacsony akkuszintet jelzett a laptop, akkor csak rádugtuk az erőműre, így igazán kényelmes volt minden.
Az éjszaka elég érdekesen telt. Hajnal 3-kor arra ébredtem, hogy melegem van… kinyitottam az oldalsó ablakot, de nem tudtam visszaaludni, mert lépteket hallottam. Egyre közeledtek a léptek. Őszintén szólva elég para volt. Gondoltam felkapcsolom a kinti lámpát – jelezvén a „betolakodónak”, hogy ébren vagyunk, de amint lekapcsoltam a világítást, újra motoszkáló hangok vettek körül. Már kezdtem sejteni, hogy erdőlakó állat(ok) lehet(nek), aztán a röfögő hang után már teljes nyugalommal feküdtem vissza. Próbáltam azért kicsit kukucskálni, hátha látom a vaddisznó(ka)t, de annyira sötét volt, hogy esély nem volt rá. Mindenesetre izgalmas volt az első ilyesfajta élmény.
Másnap a reggeli és a kotyogós kávé után a kevesebbek által járt Cuha alsó-szurdok fele vettük az irányt (Zsidó-rét, Pakucs pihenő, Zsivány-barlang, Ördög-rét és körbe vissza Vinyére). Először bántam, hogy aszályos időben jöttünk, de menet közben többször is hálát adtam érte, hogy nem kell bokáig a vízben gázolnunk, hanem kényelmesen közlekedhetünk a patakmederben. A hőmérséklet ideális, 25 fok volt.
A Cuha-völgy ezen része közepesen nehéz tereppé van nyilvánítva, de csak akkor, ha sok a víz, így szárazon nincs benne sok kihívás még kutyákkal sem. A 7 km – amilyen hosszú ez a kör – pedig pont az a táv, ami a komfortos számunkra is és a két eb számára is.
Amikor visszaértünk az autóhoz, már dörgött és villámlás nyomait is felfedeztük. Már belülről figyeltük a fejleményeket, de elment mellettünk a vihar. Mivel délelőtt véletlenül kihagytuk a parkolóhoz közeli Kőpince-forrást, ezért ebéd és egy kis pihi után elsétáltunk a forrásig. Azonban, mikor onnan visszaértünk a parkolóhoz, akkor már apró, de sűrű szemekben elkezdett esni. Gyors tappancstörlés után már enyhén megázva léptünk be a lakóba és hálálkodtunk, hogy ezt jól megúsztuk. S közben leszakadt az ég. Érdekes élmény volt kinézni az ablakon, de még érdekesebb volt felnézni és a panoráma ablakon látni a morcos felhőket, a pattogó esőszemeket és közben hallani a dörrenéseket. Csicsi összességében egész jól viselte ahhoz képest, hogy fél a vihartól – persze azért nem mondom, hogy élvezte, de nem akart mindenáron bebújni valami sötét, szűk helyre, ahogy otthon.
Rövid idő múlva az eddig poros parkolóban már állt a víz. Reménykedtünk, hogy ennek a hatalmas esőzésnek másnap lesz nyoma a Cuha-völgy erdei tanösvényen, azaz a Porva-Csesznek – Vinye közötti szakaszon. És volt nyoma…minimálisan, de volt víz a mederben. Valószínűleg hangulatosabb lett volna több vízzel, de így is nagyon klassz volt. Ez a szakasz az előző napi vadregényessel szemben inkább turistásabb, kiépített hatású a nagy részen kaviccsal szórt elegyengetett út miatt. Kisgyerekkel is nagyon könnyen járható, idősebbeknek sem okoz megterhelést és 5 km-es hosszával igazán könnyűnek mondható. A völgyben közlekedő vasút külön hangulatot ad a völgynek, bár egy erdei kisvasút azért
Visszaérve már